Mi is ott voltunk

Erdei kincseink napja Gyergyószentmiklóson

A tavaly először megrendezett Kokojzafesztivál idén új névvel, kissé megváltozott köntösben várta a kikapcsolódni vágyókat augusztus elején Gyergyószentmiklóson. A rendezvénynek, amely idéntől az Erdei Kincseink Napja nevet viseli, és amelyet immár hagyományteremtő szándékkal szerveztek meg, az időjárás is kedvezett, így a kulturális és szórakoztató programok mellett sokakat vonzottak az elmaradhatatlan főzőcskézések is. Az önkormányzat célja, hogy a rendezvény által felhívja a gyergyóiak figyelmét a természetes életmódra, az egészséges táplálkozásra, valamint tudatosítani bennük, hogy közvetlen közelükben felbecsülhetetlen kincsek rejtőznek.
Az Erdei Kincseink Napja keretében az érdeklődők előadásokat hallgathattak meg a mézkészítésről, a gyógynövények felhasználásáról, a gombákról, valamint az erdei balesetekről. A délutáni és esti zenei programok mellett a rendezvény érdekes színfoltjai voltak a gasztronómiai bemutatók, amelyeken – a hagyományok jegyében – ínycsiklandó fogások születtek, mint például a tízméteres sámfahátú puliszka, a kokojzalekvár vagy a vaddisznópörkölt.

10 méteres puliszka

Antal Piroska főszakács vezényelte az Ifitékások 20 fős csapatát – ennyi emberre volt szükség a 10 méter hosszú puliszka elkészítéséhez. A szakácsnő elárulta, hogy a fiatalok segítségével sámfahátú puliszkát varázsoltak a Testvériség sugárúttal párhuzamosan elhelyezett asztalra. A finomság a csizmába járó sámfáról kapta a nevét, és sokan, tévesen, ezt nevezik kaszáspuliszkának, pedig az nem más, mint a lábosban vagy üstben lerakott, rotyogtatott puliszka. Legfontosabb hozzávalója a kukoricaliszt, de jár bele még só, juhtúró és tejföl is.
A pontos mennyiségeket nem sikerült kiderítenünk, de a kukták folyamatosan hordták a kukoricalisztet, morzsolták a túrót, míg a tekercs tízméteres nem lett. Megnedvesített gézre öntötték a még folyékony állagú puliszkát, vékonyra egyengették, majd közepét bőségesen megszórták túróval. A nedves géz segítségével felcsavarták, megvárták, amíg a meleg puliszkától a töltelék is felmelegedett, majd hagyományosan, cérnával szeletelték. Antal Piroska szerint annál finomabb a sámfahátú, minél vékonyabb a puliszka, és minél több benne a túró.

Feketekokojza lekvár

Péter Julianna keverte a nagy üstben a lekvárt, és addig főzte a kokojzát, amíg a leve apadni kezdett, a cukrot pedig csak ezt követően tette hozzá. 1 kg gyümölcshöz 70-80 dkg cukrot ajánl, ami azért is fontos, mert a cukor tartósít. Amikor a lekvár mennyisége – gyakori kavargatás közepette – háromnegyedére csökken, felmelegített befőttesüvegekbe teszi, tetejére szalicilt szór. Az üve-geket akkor kell befedni, amikor a lekvár tetejére bőr húzódik, vagyis 3-4 órával az üvegbe rakás után. Dunsztolni nem kell.
(Fotó balra lent)

Vaddisznópörkölt

– A vadhúsban benne van a természet íze, különös fűszerezésre nincs is szükség, ám figyelembe kell venni, hogy a vaddisznó húsa édesebb és erősebb az aromája, mint a házi társáénak – árulta el Sólyom Csaba mesterszakács. Ugyancsak tőle tudtuk meg, hogy a pörköltalap elkészítéséhez – szabály szerint – annyi hagymát és feleannyi paprikát kell megdinsztelni, amennyi a hús mennyisége, majd kockára vágott paradicsomot kell hozzáadni. Ezután kerül az ételbe a kockára vágott vadhús. A szakács sóval, borssal fűszerezte a pörköltet, néhány babérlevél hozzáadásával tompította édességét, majd lelkünkre kötötte, hogy ne feledjük: hosszabb ideig kell főzni, mint a házidisznó húsát.

A szervezők úgy vélik, hogy az idei rendezvény is sikeres volt, és remélik, hogy jövőre, a gyergyóiak kellő összefogásával, világrekordot is dönthetnek, ha elkészül a 151 méteres sámfahátú puliszka.

Lejegyezte: Barabás Orsolya – Gyergyószentmiklós