Mi is ott voltunk

Nemzetközi Gulyásfőzőverseny Déván

Déva vára immár második alkalommal volt tanúja az árnyékában lezajlott Hunyad Megyei Magyar Napoknak május utolsó és június első napjaiban. Az egy hétig tartó rendezvényen a szórványban élő magyarság számos kulturális és szórakoztató programon vehetett részt megyeszerte. Mivel a gasztronómia szerves része egy nép kultúrájának, a Magyar Napok sem járhattak úgy le, hogy ne kapjunk egy kis ízelítőt a magyar nép hagyományos ételeiből. Így aztán nem meglepő, hogy a rendezvénysorozat utolsó napjára gulyásfőző versenyt hirdettek a szervezők, amelyen 8 csapat képviseltette magát.

A sátrak felállítása után minden csapat háza táján lázas előkészületek folytak – szalonnát vagdaltak, hagymát, zöldséget aprítottak, krumplit hámoztak, húst daraboltak –, és a nyolc bográcsból hamarosan ínycsiklandó illatok árasztották el a dévai vár lábánál lévő teret. Az illatkavalkád, természetesen, sok éhes szájú, korgó gyomrú érdeklődőt odacsalogatott, akik szinte nehezményezték, hogy az ételeket még nem kóstolhatják meg, hanem ki kell várniuk a koradélutánt, amikorra elkészülnek. Addig viszont be kellett érniük néhány ételfotóval, amit az ajándékba kapott Erdélyi konyha magazinokban tekinthettek meg, csillapíthatták szomjukat valamelyik italos standnál, szabadulhattak pénzüktől a sok piaci árusnál, akik különféle portékáikat vitték vásárra, illetve, a szívósabbja, megelégedett a téren zajló középkori harcok bemutatójával és a színpadon látott néptáncokkal.

Délután fél három körül, amikor a hőség lassan már elviselhetetlenné vált, az izgalom is a tetőfokára hágott: a négytagú zsűri – Dezméri István elnök, Aczél Imre, Lukács Lajos és Varga Károly, a Corvin Kiadó igazgatója személyében – elindult kóstolni. Mindenki elvégezte az utolsó simításokat a „portáján”, hogy az ítészek ne csak finom gulyást, hanem szép rendet is találjanak. Miután pedig elvonultak a hivatalos kóstolók, indulhatott az ételosztás. Minden bogrács előtt hosszú sorok kígyóztak vagy nagy sokaság tülekedett, és mindaddig tartott a tumultus, amíg egy cseppnyi étel is volt az üstökben. Függetlenül attól, hogy 15 vagy 60 literes volt egy-egy bogrács, a készítők büszkék lehettek, mert vitték a gulyást, mint a cukrot, egyesek pedig még repetáért is visszatértek.
Tavalyhoz képest idén másképp zajlott a díjazás: ezúttal nem volt első, második vagy harmadik díj, hanem mindenki

nyert, mert minden csapat főztje különleges volt valamiért, ami kiemelte a többi közül, és a szervezők ezt nem hagyták figyelmen kívül. Ennek fényében a vajdahunyadi Jó falat csapat nyerte el a legreformerebb gulyásért járó címet, a dévai Dél-Erdélyért Kulturális Egyesület csapata pedig a leggyomorkímélőbb gulyást főzte meg a sokaságnak. A magyarországi Békéscsaba és Szarvas képviseletében igazán kitettek magukért a Huncut tűzoltók, mert megalkották a legharmonikusabb ízvilágú gulyást, amiért a zsűri nagydíját, a Nagy Fakanalat is megkapták. Egy másik vajdahunyadi csapat, a Hunyad gyöngye azzal vált ki a többiek közül, hogy övé lett a legfűszeresebb gulyás, illetve a dévaiak egy másik csapata, a Bukovinai ízek, azzal vívta ki magának az elismerést, hogy a gyökerekhez ragaszkodva, a leghagyományosabb gulyást főzte meg a nagyérdeműnek. Az Új nemzedék csapatát Hunyad és Kovászna megyei fiatalok alkották, és bebizonyították, hogy modern alapanyagokból is lehet hagyományos gulyást főzni. Nemhiába érdemelték ki a legfittebb gulyásért járó címet. A rendezvényen az Erdélyi konyha magazin munkatársai is jelen voltak, és két bogrács körül sürögtek-forogtak.

A Kotyvasztók csordás gulyása elnyerte a leggazdagabb ízvilágú gulyásért járó oklevelet, míg a Fuszulykaboszik babgulyása lett a verseny legnépszerűbb gulyása.
A Kotyvasztók által főzött Csordásgulyás receptjét e havi lapszámunkban olvashtaják.

Lejegyezte: Sütő Edit – Marosvásárhely