gesztenyefesztivál
I. Hegyközi palacsintasütőverseny és gesztenyefesztiválSíter nevű településen (Bihar megye) először rendezték meg idén a Hegyközi Palacsintasütő Versenyt és harmadszor a Gesztenyefesztivált. ... »»»
Síter nevű településen (Bihar megye) először rendezték meg idén a Hegyközi Palacsintasütő Versenyt és harmadszor a Gesztenyefesztivált. ... »»»
... azáltal, hogy helyi terméket vásárolunk, a befektetett munkát tiszteljük, és ezzel együtt a helyi termelőt támogatjuk. ... »»»
A helyszínnek választott település hűen tükrözi azt, hogy a Gyimesekben a puliszka most is a mindennapi étkezés szerves része. ... »»»
Az égiek is jó szemmel nézhették a füstölt húsfélék kiállításának és vásárának előkészületeit, hiszen március derekán verőfényes tavaszi hétvégét biztosítottak a gyulai várkertben helyet kapó esemény idejére. ... »»»
Három tartalmas napot tölthetett az Erdélyi Konyha csapata magyarországi meghívott vendégek társaságában az Ivói (Zeteváralja) Vadaspark szomszédságában épült Honor Villában, február első hétvégéjén. ... »»»
A
Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesülete
immár harmadszor rendezte meg a Gyulai
Kolbász- és Sódarmustrát. Az égiek is jó szemmel nézhették
a füstölt húsfélék kiállításának és vásárának előkészületeit,
hiszen március derekán verőfényes tavaszi hétvégét biztosítottak
a gyulai várkertben helyet kapó esemény idejére. A tavaszias
jó időben egész nap özönlöttek az emberek a sonka- és kolbászillatú
rendezvényekre, melyek néha megnevettettek, másszor pedig egészen
elérzékenyítettek bennünket.
Szívet melengető fogadtatásban volt része
az eseményen az Erdélyi Konyha szerkesztőségének, akit a mindig
vidám Hunyadvári József hivatásos vőfély és szervező köszöntött.
Józsi bácsi sosem felejti el felhívni a figyelmet azokra az
értékekre, amelyeket lapunk képvisel, és kihangsúlyozni, milyen
fontos űrt töltünk ki azzal, hogy felkaroljuk az erdélyi és
magyar hagyományos ízeket, illetve híven tudósítunk minden olyan
gasztronómiai eseményről, ahova meghívnak bennünket. „Nem az
a nagyobb magyar, aki nagyobb kokárdát hord, hanem aki tesz
is valamit az értékek megőrzéséért” – mondta, miközben bemutatta
a közönségnek a szerkesztőséget.
Az Erdélyi Konyha nevében
György Ottilia főszerkesztő, illetve Varga Károly, a Corvin
Kiadó igazgatója mondott köszönetet, aki hozzátette, úgy látszik,
hogy az Erdélyi Konyha és a hagyományos gyulai rendezvény együtt
nő fel, hiszen a füstölt húsok mustrája idén ünnepli harmadik
életévét, míg a gasztrokiadvány is harmadik évébe lépett.
A fesztivál alatti programok annyira színesek voltak, hogy csak
az nem talált közöttük kedvére valót, aki nem akart. Az eseménysorozat
péntek délután a vásárosok bemutatkozásával kezdődött, azaz
különböző cégek tették közszemlére portékáikat, melyeket a háromnapos
rendezvény ideje alatt a helyszínen meg is lehetett vásárolni.
Egy látványos lovagrendi felvonulás után a Szent Vince Borrend
lovagavatási ceremóniáján vehettek részt az érdeklődők. Este
Badár Sándor Dumaszínházában lehetett jókat nevetni, később
pedig az egyedi hangú Rúzsa Magdi élő koncertjén érzékenyülhettünk
el. Érzelmekben nem volt hiány szombat este sem, amikor az ingyenes
nagykoncerten Tabáni István pendítette meg szívünk húrjait.
A szombat reggel disznóvágással kezdődött,
melynek menetét az Orosházi Kolbászklub mutatta be az embereknek.
A közönséggel állandóan viccelődő fiúktól megtudtam a híres
fehér kolbász titkos hozzávalóinak listáját is. Az ízre és látványra
is ínycsiklandozó különleges kolbász készítésekor természetesen
sót, ezenkívül borsot, köménymagot, szerecsendiót és szegfűszeget
is használnak a hús ízesítésére, ellenben kimarad belőle a más
vidékekre oly jellemző pirospaprika. A huncut férfiak szerint
azért, mert az túl drága. Ezt már nem hittem el nekik, ahogyan
azon is elgondol- kodtam, mitől lenne már titkos az a fehérkolbászrecept,
ha nekem is elárulták? Ennek ellenére nem kétlem, hogy a felsorolt
fűszerekkel ízesítik valóban különlegessé terméküket, hiszen
ahogy láttam, kolbászolásban nem ismernek tréfát. A viccelődés
mellett ugyanis komoly munka is folyt az orosháziak sátrában,
ahol a kolbásztöltés rejtelmeibe is bevezették az érdeklődőket.
Az üstökben tepertő sült, toroskáposzta főtt, a finomságok illata
pedig belengte a környéket. A hangulatot már csak a néhány lépésre
zenélő banda volt képes fokozni, aki lelkiismeretesen húzta
el nótáinkat. A fesztiválsátorban eközben a székely vadon ízeivel
ismerkedhettek meg a látogatók.
A fesztiválon igazi ínyencségnek számított
az első alkalommal megrendezett I. Gyulai
„Médiagyúró” verseny, amelyen – Benke Laci bácsi szavaival
élve – végre a sajtó került „kritizálás” alá. A benevező kilenc
csapat közül egyik sem vallott szégyent, bár utóbb kiderült,
hogy egyikük kész fűszerkeveréket hozott magával egy bevásárlóközpontból.
A résen lévő zsűri, Laci bácsi vezetésével kiszúrta ugyan a
turpisságot, de előzékenyen csak szóbeli figyelmeztetésben részesítette
a cselező csapatot. A résztvevők tíz kilogramm kolbászhúst kaptak,
illetve a töltéshez szükséges vékonybelet, ebből kellett két
egyméteres kolbászt produkálniuk.
Kérdésemre a zsűri elmondta, hogy az elkészült
ínyencségeket három szempont szerint ítélték meg: először a
külalakját és a színét vizsgálták meg, a végső döntéshozatalnál
pedig a kisütött kolbászok ízét is figyelembe véve hirdették
ki a legjobban gyúró és természetesen töltő médiacsapatot. Az
első helyet a
Rádió1 Békés Megye csapata vitte
el, második legjobbnak a
Békés Megyei Hírlap bizonyult,
míg a harmadik díjat a
Székelyhon csapata hozta haza Erdélybe.
Az Első Magyar Fehérasztal Lovagrend
az Erdélyi Konyha részére
Kitüntető Díszoklevelet adományozott.
Az Erdélyi Konyha szerkesztősége is serénykedett
az eseményen, szorgosan sütötte-főzte az árgus szemekkel figyelő
nagyközönség előtt a kóstolásra szánt finomságokat: a hagyományos
erdélyi csorbát, illetve egy különleges fűszerezésű, bél nélküli
panírozott kolbászt. Az eseményen senki sem ért rá tétlenkedni,
a lányok még a kiadó vezetőjét is munkára fogták: a csapat egyedüli
férfitagjaként őt állították a tűzhely mellé kolbászkákat sütögetni.
A gyulai eseményen a már említett Varga Károly igazgató és György
Ottilia főszerkesztő mellett Gál Edith, Gergely Edit, Hegyi-Gál
Zsuzsanna és Péter Judit szerkesztők, illetve jómagam is nagy
örömmel vettünk részt. A kóstolóra kínált ételek iránt nagy
volt az érdeklődés, és mindannyian örömmel konstatáltuk, hogy
az emberek nyitottak az erdélyi ízek felé. Az Erdélyi Konyhára
kíváncsi közönségből sokan odajöttek érdeklődni a magazinról,
az erdélyi ételekről, vagy éppenséggel olyan jellegzetes fűszerekről,
mint például a Magyarországon nem túl ismert és elterjedt tárkony,
illetve lestyán.
A napjainkban fellendülőben lévő gasztroturizmus
egyik kedvenc megállója a gyulai rendezvény, amit nem véletlenül
szerveznek a húsvétot megelőző hetekben. Az idelátogatóknak
lehetőségük van arra, hogy a szüleiktől, nagyszüleiktől ismert
egykori ízeket újrakóstolhassák, hiszen a számtalan program
között az esemény célja elsősorban az, hogy felhívja a figyelmet
a szemnek és szájnak is tetszetős szárazkolbászokra és sonkákra.
A hagyományőrzés e módja az átlagember számára már elérhetetlen,
hiszen a legtöbben már sertést sem nevelünk, de ha még vágunk
is, általában nincs megfelelő tapasztalatunk a húsfélék elő-
és elkészítésében. Nem beszélve arról, hogy legtöbbünknél már
füstölő sincs az udvar végében, amelyben a kolbászt, a szalonnát,
a sonkákat, illetve a bablevesbe való csülköt és fejet a füstön
„csapatták” egykor. Ez lehet a titka annak, hogy a rendezvény
egyre rangosabbá, nagyobb hírűvé válik, és hogy az emberek messzi
vidékekről is elutaznak a festői gyulai vár árnyékába, hogy
kóstoljanak, vásároljanak, és nem utolsó- sorban, hogy szórakozzanak
is a nívós eseményen.
Lejegyezte: Fagyal Hajnalka – Nagyvárad
♦ 70 dkg sertés- vagy borjúhús ♦ 20 dkg sárgarépa ♦ 20 dkg petrezselyemgyökér ♦ 15 dkg zellergumó ♦ 20 dkg hagyma ♦ 10 dkg rizs ♦ só ♦ lestyán és petrezselyemzöld ♦ 1 liter korpacibere ♦ a tálaláshoz: 2 dl tejföl.
A húst kockára vágjuk, és 2-3 l vízben majdnem puhára pároljuk, miközben a keletkező habot állandóan leszedegetjük róla. Apróra vágjuk a sárgarépát, a petrezselyemgyökeret, a zellert meg a hagymát, a hús mellé dobjuk, megsózzuk, és csendes tűzön, gyöngyöző forrással készre főzzük. Amikor a hús megpuhult, hozzáadjuk a megmosott rizst, majd néhány percnyi további főzés után hozzáöntjük a korpaciberét, összeforraljuk, végül megszórjuk apróra vágott lestyánnal és petrezselyemzölddel. Tejföllel tálaljuk.