IV. Híres Szárhegyi ...
... Káposztavásár és FesztiválA káposzta a termések királya Gyergyószárhegyen – legalábbis ez derült ki a rendezvényen. ... »»»
A káposzta a termések királya Gyergyószárhegyen – legalábbis ez derült ki a rendezvényen. ... »»»
Második alkalommal szervezték meg Székelyudvarhelyen a Falu a városban nevet viselő II. Udvarhelyszéki Gyümölcsfesztivált. ... »»»
Azon a főzőversenyen, amelyen az Erdélyi Konyha is bemutatkozott, a fő szerep annak a 14 csapatnak jutott, amelyek ... »»»
Második alkalommal
szervezték meg Székelyudvarhelyen, a székely anyavárosban a
Falu a városban nevet viselő II. Udvarhelyszéki Gyümölcsfesztivált.
A Civitas Alapítvány szervezésében zajló eseményre szeptember
utolsó hétvégéjén került sor, résztvevői pedig a környék falvaiból
érkezett, a gyümölcsfeldolgozás ősi tudományát mesterfokon űző
gazdasszonyok népes társasága volt. A rendezvény nyitónapján
nemzetközi konferenciát tartottak Közösségalapú vidéki gazdaságfejlesztés
– kihívások és lehetőségek címmel, majd gyümölcsfeldolgozó
manufaktúrát avattak Farkaslakán. Péntektől kezdődően, a székelyudvarhelyi
sportcsarnok melletti téren, 15 faluközösség képviselői állították
ki hagyományos székely gyümölcsökből készült termékeiket – lekvárokat,
befőtteket, szörpöket, süteményeket, és természetesen a kóstolásra,
illetve eladásra kínált friss, illatos gyümölcsöket. Szombaton
ugyanezek a közösségek lekvárfőző versenyen vettek részt, de
emellett volt receptverseny, töklámpáskészítő vetélkedő, illetve
a vállalkozóbb kedvűek összemérhették „tudásukat” almahabzsolásban
és célba dobásban. A gyerekek, de akár az érdeklődő felnőttek
is kézműves-foglalkozásokon vehettek részt, illetve sok színes
kulturális programon. Az Erdélyi Konyhát
Varga Károly, a Corvin Kiadó igazgatója és e sorok írója képviselte,
ezúttal a zsűrizés megtisztelő feladata hárult ránk, Bálint
Mária, a székelyudvarhelyi Lakossági Tanácsadó Iroda munkatársának
és Bartha-Pál Annamária korondi óvónőnek a társaságában.
Messzire hallatszott a muzsikaszó, ami szeptember
25-én, szombaton a második gyümölcsfesztiválnak otthont adó
teret betöltötte. Amikor meghallottam a talpalávalót, szinte
táncra perdültem, ha ebben nem akadályozott volna a nyakamon-vállamon
lógó táska, telefon és fényképezőgép. A terepet szemrevételezve
hamar rájöttem, nem lesz egyszerű feladat végigjárni a standokat
és elbeszélgetni a csapatokkal, de a látottakból már az is előre
sejthető volt, hogy a zsűrinek sem lesz könnyű dolga. A meglehetősen
korai időpont ellenére a falvak képviselői már javában kavargatták
a nagy üstökben a lekvárt – mindezt jóféle muzsikaszóra.
„Sokat gondolkodtunk, kerestük a lehetőséget,
hogy miben lehetne a vidéket erősíteni, hol lehet beavatkozni
úgy, hogy ne tegyünk tönkre semmit, de az emberek mégis felegyenesedjenek,
hogy érezzék: a közösség, amiben élnek, illetve ők maguk is
értékesek” – magyarázta az Erdélyi Konyha kérdésére Orbán Árpád,
a Civitas Alapítvány regionális igazgatója. Kifejtette: több
lehetőség is szóba került, végül arra a következtetésre jutottak,
hogy a vidék értékeire kell támaszkodniuk, olyasmire, ami már
adott, csak nincs kihasználva. Orbán azt is kihangsúlyozta,
mentalitásváltásra van szükség ahhoz, hogy ezeket az értékeket
felfedezzék, és az emberek ismét rácsodálkozzanak mindarra,
ami körülveszi őket. Udvarhelyszéken a gyümölcstermesztésnek
van hagyománya, de az utóbbi évtizedekben sokan lemondtak erről.
Az üzletlánchálózatok kiszorították a kisgazdálkodókat a piacról,
sőt a megfelelő marketing- és értékesítési hálózat híján utóbbiak
tevékenysége ráfizetésessé vált. „Épp ezért «hoztuk be» a falut
a városba, hogy a városiak is rájöjjenek: nincs értelme megvenni
a kétes eredetű termékeket az üzletben, amikor tőlük néhány
kilométerre egészséges, olcsó gyümölcshöz juthatnak” – fűzte
tovább a gondolatot Orbán Árpád kifejtve, hogy a farkaslaki
gyümölcsfeldolgozó üzem létrehozásával megfelelő körülményeket
igyekeznek teremteni a gyümölcsfeldolgozásra. Ez többek közt
egységes palackozást, csomagolást, Székelygyümölcs márkajeggyel
ellátott címkéket jelent azért, hogy aki megveszi, tudja, minőséget
vásárol. Kiderült, nehéz volt meggyőzni az embereket arról,
hogy ami nekik otthon az
éléskamrában van, az érték. Ám végül előkerültek
régi, elfelejtett receptek – mint például a mákos almalekvár
– és megelevenedtek azok, amelyeket szintén a feledés veszélye
fenyegetett.
Élmény volt sétálni az ízlésesen berendezett
standok között, és elbeszélgetni az asszonyokkal, akik szívesen
bemutatták, illetve kóstolásra kínálták termékeiket. Volt ott
szilvából, almából, körtéből, meggyből, bodzából, eperből és
különféle erdei gyümölcsökből főzéssel vagy hidegen, cukorral,
mézzel vagy édesítés nélkül, tartósítószerrel vagy anélkül készült
finomság, ráadásul mindegyik receptje különleges volt, valami
apró titkot rejtegetett. Többek közt sosem gondoltam volna,
hogy a Mesemákos egy mákkal és fahéjjal „bolondított”
alma-körte lekvár, vagy hogy a Nagymama elfeledett lekvárja
olyan egyszerű – ám ebben a kombinációban mégis különleges –
hozzávalókat tartalmaz, mint az alma, a sárgarépa és a paradicsomlé.
A zsűrinek, mint ahogy előre sejthető volt,
nagyon nehéz dolga volt, ugyanis a 15 közösség képviselői csodálatos
lekvárokat főztek. Így aztán kóstoltunk sok és sokféle szilvaízet,
„szilvakatyót”, vegyes lekvárokat szilvából, almából, körtéből,
málnából, bodzabogyóból, de volt a hecsedliíz, sőt, két szokatlan
lekvár is: a már említett Nagymama elfeledett lekvárja
és a Válságlekvár, ami cukkiniből és sütőtökből készült
barack-ízesítővel. A gazdag felhozatalból emberfeletti munka
volt kiválasztani a legjobbakat, mert mindegyik lekvár a maga
nemében a legjobbnak minősült. Ennek értelmében az idei gyümölcsfesztivál
legjobb készítménye a kénosi Mézes-fahéjas szilvaíz lett,
második helyezést kapott Firtosváralja Hargasmagú szilvalekvárja,
harmadik lett az Ülkét képviselő csapat Szilva az erdő nyári
varázsával nevű lekvárja. Különdíjban részesült Székelypálfalva
Nagymama elfeledett lekvárja és Bögöz Csűrkerti bodza
megbolondítva nevű vegyes lekvárja.
Bármennyire is nehéz
szívvel tettük, az eredményhirdetés után búcsút kellett vennünk
a szervezőktől, résztvevőktől, ám a rendezvény zsivaja, a muzsikaszó
és a kecseti csőszök éneklése-kurjongatása még sokáig elkísért.
Jövőre is eljövünk!
Sütő Edith Magdolna – Marosvásárhely
♦ 7 kg
szilva magvastól♦ 1-1,2 kg
méz♦ 1 teáskanál szalicil♦
őrölt fahéj és őrölt szegfűszeg ízlés szerint.
A szilvát megmossuk és kimagozzuk, majd állandóan
kavargatva addig főzzük, amíg a héja leválik a húsáról (2-3
óra). A megfőtt szilvát átpasszírozzuk, és további fél óráig
főzzük. Ekkor belecsurgatjuk a mézet, őrölt fahéjjal, illetve
szeg-fűszeggel fűszerezzük, és még kb. 20-25 percig rotyogtatjuk.
Belekavarjuk a szalicilt, tiszta, száraz üvegekbe töltjük, és
letakarva hagyjuk kihűlni. Az üvegeket csak akkor fedjük le,
amikor a lekvár kihűlt. Ezután mehet a kamrába.