Mi is ott voltunk

Szent Miklós-napi főzőverseny

Dallal fűszerezett káposztaléleves

Azon a főzőversenyen, amelyen az Erdélyi Konyha is bemutatkozott, a fő szerep annak a 14 csapatnak jutott, amelyek versenybe szálltak egy- mással azért, hogy Wichmann Tamás többszörös kenubajnok és mesterszakács vezette zsűri eldönthesse, kinek a káposztalélevese a legjobb.

Mellesleg Gyergyószentmiklóson – mert itt zajlott ama nevezetes vetélkedő – nemrég döntöttek úgy a Szent Miklós Napok szervezői, hogy ha már úgy adódott, hogy a város védőszentjének ünnepe illetve az ezzel egy időben tartott városnapok december elejére esik, akkor a főzőverseny „feladványa” egy jellegzetesen téli leves, a káposztaléleves legyen. Azonban a szervezők idén már ott „elrontották” – illetve lehet, hogy igen agyafúrtan szervezték – a versenyt, amikor főbírának egy sportembert választottak. Wichmann ugyanis nem aprózta el a zsűrizést, hanem sportszerűen minden csapat káposztalélevesét kikiáltotta a „leg”-nek, hozzáfűzve valami olyan jellegzetességet, ami csak arra a főzőcskéző társaságra volt a legjellemzőbb. Többek közt a „Legkottásabb csapat” díját vehette át az Ipartestület Férfikórusa, a szárhegyiek a „Legcikásabb díjjal” térhettek haza, a helyi önkormányzat pedig a „Legnagyobb szeretettel ügyködő csapat” díját tudhatta magáénak. A résztvevő csapatok mindegyike az önkormányzat ajándékcsomagja mellett egyenként 80 lej

értékű könyvcsomaggal térhetett haza, amit lapunk kiadója, a dévai Corvin Kiadó- és Nyomdavállalat ajándékozott a versenyzőknek.
Ilyen körülmények közepette igencsak nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis eredeti elképzelésünk szerint az első díjas csapat káposztaléleves receptjét terveztük közzétenni az Erdélyi Konyha hasábjain. Azonban, amikor kiderült, minden csapat levesére valamiért a „leg” elbírálást osztották, úgy döntöttünk, annak a káposztalélevesnek a receptjét közöljük, amelyik olyan „fűszert” használt, amit senki más. Ekképp esett választásunk a 117 éves Ipartestület Férfikórusára, akik szebbnél szebb dalokkal „fűszerezték” levesüket. Márton Csaba „főszakács” azonban egyéb titkokat is elárult az ízletes levesről, többek közt azt, hogy Gyergyó vidékén ezt a levest mindig nagy adagban – legalább 12 személyre – főzik, ugyanis eredetileg ez a leves elmaradhatatlan fogása a disznótoros vacsoráknak. Azt sem titkolta, hogy az ínyencség receptjét apai nagyanyjától, Vilma nénitől tanulta, akinek a kedvenc konyhai utasítása így hangzott: „bő zsírban, fiam!”

Jánossy Alíz

Hozzávalók (12 személyre):

♦ 1 kg sertéshús (vegyesen oldalas, apróra vágott csontos rész, lapocka, comb) ♦ 1/2 kg kolbászhús (fokhagymásabbra fű-szerezve és kétszer átdarálva) ♦ 1/2 kg sárgarépa ♦ 1/2 kg petrezselyem♦ 1/4 kg zeller ♦ 2 nagy fej hagyma ♦ 2 evőkanál zsír ♦ 10 dkg szárított vargánya ♦ 12 csapott evőkanál rizs ♦ petrezselyemzöld ♦ káposztalé és zöldborsó ♦ ízlés szerint só, fűszerpaprika.

Elkészítése:

Az apró kockákra vágott hagymát a zsírban megdinszteljük, megszórjuk fűszerpaprikával, majd hozzáadjuk a julienne-re vágott zöldségeket. Amikor a zöldségek kissé megdinsztelődtek, hozzáadjuk az apró kockákra vágott húst is, fedő alatt saját levében pároljuk, majd feltöltjük kevés vízzel és tehetünk bele kevés borsót is. Amikor a zöldségek és a hús megpuhult, hozzáadjuk a külön megfőzött rizst, illetve a szintén külön főzött szárított gombát és a kolbászhúsból készült gombócokat, végül a káposztalélevet. Felforraljuk és utánsózzuk, ha szükséges. Ne feledjük, akkor lesz igazán jó, ha dalolunk főzés közben!